Így a mélyszegénységben élő óvodás, iskolás vagy otthonban nevelkedő gyerekeknek volt arra lehetősége, hogy egy napra eljuthassanak a közeli állatkertbe, strandra vagy épp moziba. A gyűjtés két héten belül már 16 intézmény több mint 600 gyermekének segített, és ez a szám augusztus végére csak tovább nőtt.
Miért pont erre a mozgalomra esett a választás?
„Szívesen csatlakozunk jó ügyekhez, a hátrányos helyzetben élő gyerekek testi, lelki egészsége valóban odafordulást érdemel. Szerencsére meg is tehetjük, hiszen csaknem 350 ezer pénztártagunk van és sokuk nyitott arra, hogy támogatóként lépjen fel. Jelen gyűjtés keretében a tagok egy fagyi árával (600 forint), egy belépőjeggyel (3000 forint), valamint az útiköltséghez való hozzájárulással (6000 forint) támogathatták a tanodákat, óvodákat vagy nevelőotthonokat.
Pataki Tímea hozzátette: „példaértékűnek láttuk mindazt, amit az Örökbe fogadok egy ovit! mozgalom képvisel. Van egy áttekinthető adományozási rendszerük, mintegy 1200 listázott rászoruló intézménnyel, akik pályázat útján jelentkezhetnek a kirándulásokra és az egyéb programokra. A mozgalom indulásakor a fő vonal még a ruhák és használati eszközök biztosítása volt a különböző korú gyerekek számára. A szervezetet egy fiatal anyuka, Barát Hella hozta létre mindössze azért, hogy ő és más anyukák leadhassák gyerekeik ruháját a rászorulóknak. Innen indult az egész. Szerintünk ő sem gondolhatta, hogy hiánypótló kapocs lesz az intézmények és az adományozók között. A többi projekt, például kirándulások vagy a gyermekek zenei élményének biztosítását célzó koncertalap csak ezután jött".
Arról is beszélt, hogy a kirándulások késő őszig kitartanak, azután cég a koncertalap javára gyűjt. Az őszi, de különösen a téli időszak beköszöntével az intézmények már nem a gyerekeket viszik az élményhez, hanem az élményt hozzák inkább a gyerekekhez. Különösen a karácsonyi időszakban, a Mikulás műsoroknál és a karácsonyi műsoroknál van ennek jelentősége. Itt úgy gondolják, hogy talán a nevelőotthonokban élők lesznek a legérintettebbek.
